Ízutazás a konyhaművésszel

francia_web

 

Végtelennek tűnő, négysávos úton kell halad​n​unk Miskolc szívéből a város peremvidékére, egyenesen a Kisvasút ​v​égállomása felé, ha izgalmas ízekre és szívből jövő vendéglátásra vágyunk. A hely neve is innen származik: Végállomás Bistorant. Ez itt a gasztro-furfang melegágya, hiszen a Miche​l​in csillagos francia és olasz éttermekben szerzett tapasztalattal felvértezve – a híres La Maison de Marc Veyrat, Restaurant Michel Bras, Auberge de l’Ill – Marc Haeberlin után -, most itt kreatív séf Várvizi Péter, a magyar gasztronómiai emblematikus alakja. Hivatalosan a budapesti Larus Étterem séfje, ám több mint egy éve már rendszeresen újít, ötletel és tanít a miskolci étterem elszánt csapatának.
Várvizi Péter 16 évesen lobbant szerelemre a gasztronómia iránt. Egy csereprogramnak köszönhetően egy hetet egy Párizs melletti városkában tölthetett. -​ ​
“Nekem ez a hét jószerivel csak az evésről szólt – mesélte sok-sok évvel később egy interjúban. – Olyan étkezési kultúrával szembesültem, amilyet addig elképzelni sem tudtam. Három szakácskönyvvel tértem haza, és ettől kezdve rendesen tanultam franciául”. Érettségi után végigjárta Franciaország Michelin csillagos éttermeit, sokszor kosztért, kvártélyért dolgozott. De járt Olaszországban és Japánban is.

A Végállomás életének alfája és omegája a szakmai elhivatottság és fejlődési vágy, ebbe a közegbe érkezve nem volt nehéz dolga az új séfnek, aki messzi földről híres precizitásáról, becsüli a múltat, a régi hagyományokat, de konzisztensen keresi a meglepőt is. Itt nincs laca-faca, aki mellette akar dolgozni​,​
az legyen elhivatott. Szeresse a szakmát, hiszen itt sosem lehet megállni, nincs végállomás.Van viszont színes, illatos piac és számtalan kistermelő, akiket egy év alatt sikerült megismerni, a portékákat osztályozni és elhelyezni a kínálatban is.

Az Észak_Magyarország napilap 2015. szeptember 18. számában.
Az Észak_Magyarország napilap 2015. szeptember 18. számában.

A konyha egyszerre merít a Bükk közelségéből és a nagyvárosi hangulatból, melynek letisztult tükre a szezonális étlap. Péter szerint imádni való közelségben van a hegy, ami vadat, halat és fűszeres gombákat rejt, “nekünk csak kézbe kell vennünk és kihozni belőlük a legizgalmasabb íz-kombinációt. Sosem szabad azonban elfelejtenünk, hogy kialakult ízlésvilággal térnek be hozzánk a vendégek, így ha új séfajánlatot vagy étlapot tervezünk, erre különösen oda kell figyelnünk”. Ám itt jön képbe a furfang: csináljunk egy jó ételt, amit szeretni fognak, csempésszünk bele új ízeket, közben emeljük fel a régit méltó helyére – ez mindig jó recept, a Végállomás törzsvendégei azonnal beleszerettek ebbe a kalandos ízutazásba.
A konyhai csapat mára már magabiztos és összeszokott, tökéletesen értik és érzik, mit vár el tőlük a séf, a legújabb technológiákat és szakmai fogásokat pedig már az ebéd készítésénél is kamatoztatják: ezért olyan komplex és ízes minden hétköznap a bisztró ebéd.

A Végállomás csapata sosem unatkozik, folyamatosan újdonságokon törik a fejüket, amivel meglephetnek minket. Legújabb kulináris estjükben, az ÍZEK, BOROK, KALANDOK-ban újra osztják a főszerepet, ​a ​hangsúly most a francia gasztro ihlette ételeken és élményeken van, melyeket különleges magyar borok kísérnek szeptember 25-én.

francia_web2